Mint cseppben a tenger...A mai évnyitó tantestületi értekezleten egy meglepően érdekes előadás hangzott el a tehetséggondozással kapcsolatban. A tanárnő, aki a beszámolót tartotta, elmondta, hogy például Izraelben minden tíz tehetséges gyerek közül nyolcnak sikerül kibontakoztatnia képességeit, ezzel szemben nálunk tíz tehetséges diákból csak kettőnek. A többi nyolc elvész az iskolarendszer bugyraiban. Az előadásban szó esett számos érdekes kérdésről, például arról, mi is pontosan a tehetség, hogyan ismerhető fel, milyen fajtái vannak, hogyan lehet a tehetséges gyerekeket "gondozni", stb. A legfontosabbról azonban nem esett szó.
Persze hogy a pénzről. Pontosabban arról, mire is költsük azt a keveset, amink van: a "felzárkóztatásra" vagy a "tehetséggondozásra"? Mert ugye a tehetséges diákokkal foglalkozó tanároknak külön díjazást kell fizetni, külön tanulócsoportokat kell létrehozni a számukra, hiszen sajátos tananyagot tanulnak, melynek a kidogozása szintén pénzbe kerül. Ezzel szemben a médiában és a politikusok nyilatkozataiban inkább az "iskolai esélyegyenlőség megteremtéséről", a "leszakadó rétegek felzárkóztatásáról" esik szó. Természetesen egy jómódú (vagy legalábbis normálisan működő, ha van egyáltalán ilyen) országban esetleg jut elegendő pénz úgy a "tehetséggondozásra", mint a "hátrányos rétegek felzárkóztatására". Magyarországon azonban az oktatásra (meg az egészségügyre, kultúrára, honvédelemre, közbiztonságra, egyszóval szinte mindenre) nagyon kevés pénzt fordítanak. De vajon ha azt a nagyon keveset részben az "esélyegyenlőtlenség megszüntetésére", részben a "tehetséggondozásra" költjük (az az érzésem, bár most számokkal nem tudok előrukkolni, hogy az előbbire sokkal többet költenek), akkor nem az történik-e, hogy semmivel sem jutunk közelebb egyik kitűzött célunkhoz sem, mivel szétaprózzuk, és eltékozoljuk a rendelkezésünkre álló csekély összegeket? Volt-e valaha is őszinte vita akár a közéletben, akár a pedagógusok körében arról, hogy pontosan mennyi pénzt kellene fordítani a tehetséges gyerekek felkarolására, és mennyit a "hátrányos rétegek felzárkóztatására"? Fel meri-e tenni bárki azt a döntő fontosságú kérdést, hogy a kétféle clkitűzés közül - ha már a szűkös anyagiak miatt mindenképpen rangsorolni kell közöttük - melyik a fontosabb?
Nem, sajnos ilyen formában senki sem mer szembesülni a "tehetséggondozás kontra "felzárkóztatás" kérdésével. Azért nem, mert ha megtennénk, kínos ("politikailag nem korrekt") következtetésekre juthatunk, és roppant kellemetlen igazságokkal kellene szembenéznünk, arról nem is beszélve, hogy senkinek sincsen kedve a négyéves kormányzati ciklusok alatt bizonyosan vitát és talán botrányt kiváltó döntéseket meghozni, melyek amúgy sem tűnnek sűrgősnek, és közvetlenül anyagi szempontból sem hajtanak hasznot...Közéletünk tele van olyan nyomasztó problémákkal, melyeknek a létéről lustaságunk, gyávaságunk, kényelmességünk, butaságunk, vagy a rosszul értelmezett "politikai korrektség" miatt tudomást sem veszünk. Márpedig, mint tudjuk, "növeli, ki elfödi a bajt", és ha mi nem látunk hozzá a nyomasztó gondjaink megoldásához, vagy más teszi meg helyettünk, és akkor csak sodródunk tovább, vagy pedig oly mértékben elhatalmasodnak a legfeljebb csak tünetileg kezelt betegségeink, hogy a gyógyulásra nem lesz többé esély.
Prédikátor
