Igen, ma már lehetséges úgy elvégezni a középiskolát, hogy a diák be sem jár, csak otthon ül a számítógép előtt, és tanul. No, azért ez egy kicsit túlzás. Ugyanis legalább egy héten egyszer be kell menni a „konzultációs órákra”, ahol előadást tartanak, illetve a tananyaggal kapcsolatban felmerülő kérdésekre válaszolnak a „tutorok” és a „mentorok”. Vizsgázni is kell félévkor és év végén, ezen kívül pedig a „rendes” tanintézményben tanuló diákokra vonatkozó érettségi követelmények alól sincs kibúvó. Természetesen dolgozatokat is kell írni időnként, sőt házi feladat is van, amelyet azonban a számítógépen keresztül is el lehet juttatni a tanárnak. A tananyag is a virtuális térből érkezik, és lehetőség van arra is, hogy a diákok a komputer segítségével kommunikáljanak a tanáraikkal illetve osztálytársaikkal.
A digitális középiskolák természetesen a felnőttoktatási vagy esti és levelező tagozatok részeként működnek, magyarán: a számítógépes oktatási formát 18. életévüket betöltött felnőttek részére találták ki. Közülük is elsősorban az olyanok számára, akik munkahelyi, családi, vagy egyéb okok miatt nem tudnak részt venni az úgynevezett „iskolarendszerű” felnőttképzésben. (Vagyis az esti és levelező oktatásban.)
Remek lehetőség – mondhatnánk, habár kételyek is fölmerülnek. Például azért, mert számos, már működő digitális középiskola egészen sajátos tanmenetek és tankönyvek alapján tanít, amelyeknek az érettségi követelményekhez történő igazítása egyelőre még várat magára. (Habár a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban 2003 óta működő Digitális Középiskolában a 2010/11-es tanévben már az 5. évfolyam érettségizett, és az eltelt hét év alatt 250-en szereztek érettségi bizonyítványt.) Továbbá nagy kérdés az is, vajon miképpen lehet bizonyos készségeket – mondjuk az íráskészséget vagy a fogalmazási készséget – digitális úton tovább fejleszteni? Nem ütközik-e nehézségekbe bizonyos mértani jellegű házi feladatok elvégzése? És vajon el lehet-e sajátítani bármely idegen nyelv alapjait a számítógépen érkező tananyagra támaszkodva? Mindez nem lehetetlen természetesen, viszont erős elszántság kell hozzá.
Gond lehet még az is, hogy éppen azok a hátrányos helyzetű fiatalok, akik számára a digitális iskola az egyetlen elérhető oktatási lehetőség (például azért, mert egy távoli, kis faluban laknak), nem rendelkeznek megfelelő minőségű, vagy egyáltalán semmilyen számítógéppel, vagy pedig internetes kapcsolattal. Erre a problémára számos megoldás létezik – például az, hogy más közintézmények illetve a helyi önkormányzatok támogatásával internetes hozzáférési pontokat alakítanak ki különböző, az iskola székhelyétől messzebb fekvő településeken.
Végezetül még egy figyelmeztetés: a számítógépes program, melynek keretében a tananyagok megjelennek a diák komputerén, méri az időt, amit az illető a tanulással eltölt. (Ha viszont mondjuk a tanuló kinyomtatja az anyagot, és úgy tanul, azt persze a program nem tudja mérni.) Ami pedig a tanárokat illeti, nekik meg kell tartaniuk a konzultációs órákat, a digitális tankönyveket – esetleges módosításokkal - diákjaiknak meg kell küldeniük, és rendszeresen válaszolniuk kell a felmerülő kérdésekre. A program természetesen azt az időt is méri, amit a tanárok a digitális oktatással eltöltenek.
Prédikátor
