Augusztus 5-én az alábbi közlemény jelent meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának honlapján: „Légből kapottak azok a sajtóinformációk, amelyek szerint az Oktatásért Felelős Államtitkárság a nyelvi előkészítő osztályok megszüntetését tervezi.
Az új közoktatási törvény koncepciója szerint az államtitkárság a nyelvi előkészítő osztályok indításához a jelenleginél szigorúbb feltételeket támaszt, fenntartásához szoros ellenőrzést és magasabb követelményeket ír elő.”
A végeredmény természetesen ugyanaz lesz: a „szigorúbb feltételek”, a „szoros ellenőrzés” és a „magasabb követelmények” nyomán a nyelvi előkészítő osztályok jelentős része meg fog szűnni. Azért azt se felejtsük el, hogy az „új közoktatási törvény koncepciója” 2010 novemberében került nyilvánosságra, és abban a nyelvi előkészítő osztályokra vonatkozó törvényi módosításokról még nem esett szó. Igen ám, de az „új közoktatási törvény koncepciója” mellé még gyártottak a minisztériumban egy „új nyelvoktatási stratégiát”, amelyben már szerepelt a nyelvi előkészítő osztályokkal kapcsolatos szabályozás. Ugyanakkor a Magyar Hírlap néhány nappal ezelőtt arról adott hírt, hogy az oktatási államtitkárság szándékai szerint igenis eltörlik a nyelvi előkészítő osztályokat, ezen kívül pedig csak középfokú nyelvvizsgával lehet majd a felsőoktatásba jelentkezni, és minden középiskolában legalább két (a speciális nyolcosztályos gimnáziumokban pedig három) idegen nyelvet kell tanítani.
Itt tartunk most. Gyakorló tanárként mondhatom, nekem a „szigorítás” és „szoros ellenőrzés” kifejezések hallatán feláll a szőr a hátamon. Ha pedig valaki azt gondolja, hogy a „szigorítás” és a „szoros ellenőrzés” szükségszerűen „magasabb követelményekhez” vezet, annak elment a józan esze. Két évtizednél is hosszabb tanári pályafutásom egyik legfőbb tanulsága, hogy ha az oktatási kormányzat vagy akár az iskolai vezetőség „szigorít ” és „szorosan ellenőriz”, azért teszi, mert rohad az egész szisztéma, és további rohamos romlás várható. Értsék már meg a közoktatás irányítói: ha nem fizetik meg tisztességesen a tanárokat – közöttük a nyelvtanárokat – akkor soha a büdös életben nem lesz magas színvonalú oktatás. Fáradt, kétségbeejtően alulfizetett pedagógusokkal az égvilágon semmire sem lehet jutni. Azok az első adandó alkalommal otthagyják az iskolát, amennyiben egy jobban fizető állást ajánlanak a számukra. Egy átlag magyar diáknak a 12 iskolai év alatt vajon hány nyelvtanár oktatja az első, második vagy akárhányadik idegen nyelvet? Több tucat? Hogyan akarnak így az oktatásügy vezetői „magas színvonalú nyelvoktatást” biztosítani a gyerekeknek?
Prédikátor
